F.M. Dosztojevszkij

Idióta

Dráma

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása

A szerző műve a világot nyitja ki Miskin herceg jelenlétével az olvasó, a néző számára. Dosztojevszkij alakja egy lencse a világra, mintha a történelem filmjét követnénk ezen a lencsén keresztül. Egy szempont, ami hirtelen hat a többi szempontra. Ez a szempont a mi nézőpontunk. Az író kora s a mi korunk között van egy távolság. Ez a távolság elenyésző méretű, ha az „akkori” történések felé fordítjuk tekintetünket, múltba tekintő távcsövünk lencséin keresztül bebizonyosodhatunk arról, hogy a regény szövege nem áll olyan távol a mi a világunk filmkészítő valóságától. Hiszen az aprólékos bemutatása a helyszíneknek, szereplőknek, a pszichológia finom rezdüléseit felvonultató eszköztár kapcsán arra következtethetünk, hogy a folyamat nagyon figyelmes lekövetése az igényes mai film dimenzióját tárja elénk. Ezért is érzem úgy, hogy Dosztojevszkij még sohasem állt olyan közel ahhoz, hogy a színházzal szerződést kössön, mint ma.

A recept nyilvánvalóvá válik az olvasó, a néző, a figyelmes követő számára, hiszen Miskin „krisztusi jósága” a mi idealizált világunk vágya is egyben, nem csupán az „akkori” Oroszországé. Az akkori Oroszországban hatalmas fizikai távok voltak, amelyeket nehezen lehetett legyőzni. Ma ezek a távok fizikai értelemben nem léteznek: könnyedén járhatjuk be a világot. Mégis a közöttünk, emberek között lévő távolság bizonyos értelemben egyre nagyobb és nagyobb… Vagyis a külső nehézség belsővé vált. „Minden” elérhető, amiről régebben álmodtak az emberek, de Miskin létezése, létérzése megfoghatatlan most is. Hiába győztük le a fizikai távolságot, a szellemek közötti szakadék hatalmas. De reményt ad mindnyájunknak (nekik a múltból és nekünk most), hogy a fényt megtaláljuk a szövevényes játszmarendszerben. Hogy képesek lehetünk felismerni saját gátjainkat, akadályainkat, melyeket magunk elé gördítünk észrevétlenül. Hiszen szellemi létünk alapjaiban tartalmazza a gyermeki kíváncsiságot, a játékkedvet, amely nem akar felmorzsolódni a felnőttek sokszor hitetlen és olykor hiteltelen polgári rendszerében. Emiatt a felnőttek, vagyis bizonyos felnőttnek tűnő részünk szembesülni kényszerül azzal, hogy a gyermeki fény útjába árnyékokat létrehozó elemeket helyezzen. De mivel vágyunk és azonosulunk ezzel a fénnyel olvasás vagy találkozás közben, ezért újra és újra az „eredendő jóság” keresésére indulunk. És ekkor belebotlunk Miskin személyébe, akár a regény szereplői. Elkerülhetetlenül sorsszerűvé válik minden találkozás, miközben még hiszünk abban, hogy képesek vagyunk változtatni az élet menetén. Ez a sorsszerűség-érzet tartja fent az akadály illúzióját, hogy hiába változtatunk. Mégis kénytelenek vagyunk kilépni a kényelmes mátrixból, amikor a herceg leül velünk teázni és beszélgetni.

Az előadás időtartama: 3 óra 40 perc két szünettel.

Előadások
JÚN.
11
K
18:00
Idióta
Kamaraszínház
Bérletszünet
Több mint 5 jegy
 
ALKOTÓK, SZEREPOSZTÁS
Rendező: Sardar Tagirovsky

Miskin
Kiss Gergely Máté

Rogozsin
Papp István

Nasztaszja Filippovna
Zeck Juli

Jepancsin tábornok
Csikos Sándor Jászai-díjas, Kiváló Művész

Lizaveta Prokofjevna/Tockij
Vékony Anna

Aglaja/Ippolit
Horváth Julianna

Alekszandra/Kolja
Edelényi Vivien

Adelaida/Pavlovics
Mészáros Ibolya

Lebegyev
Kránicz Richárd

Gavrila Ardalionovics (Ganya)/Schneider professzor
Janka Barnabás

Marie/Ivan Petrovics
Nánási Brigitta m.v.

Komornyik
Horváth Sándor

Továbbá
Czirják Csilla, Kis Eleonóra, Kuczmog Klaudia, Papp Renáta, Pintér Tímea, Repka Sára, Simon Erika, Törő Ildikó

Zongorista
Dargó Gergely

Zeneszerző
Katona Dávid és Bakk-Dávid László

Zenei szerkesztő
Katona Dávid

Díszlet- és jelmeztervező
Giliga Ilka

Fénytervező
Bányai Tamás

Koreográfus
Bezsán Noémi

Makai Imre és Szabó Endre fordításai alapján színpadra alkalmazta:Adorján Beáta és Sardar Tagirovsky

GALÉRIA
Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×