Dohnányi bérlet II. 2020/21 - Online közvetítés!

Komolyzene

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása

MŰSOR

Debussy: Petite suite - Kis szvit
I. En bateau
II. Cortége
III. Menuet
IV. Ballet

Ravel: Couperin sírja - Le tombeau de Couperin

I. Prélude. Vif
II. Forlane. Allegretto
III. Menuet. Allegretto moderato
IV. Rigaudon. Assez vif

Szünet

Bizet: L' Arlésienne - 1. szvit
I. Prelude. Allegro deciso (Királyok indulója)
II. Minuet. Allegro giocoso
III. Adagietto
IV. Carillon. Allegro moderato

Bizet: L' Arlésienne - 2. szvit
I. Pastorale. Andante sostenuto assai
II. Intermezzo. Andante moderato ma con moto
III. Minuet. Andantino quasi allegretto
IV. Farandole. Allegro deciso (Tempo di marcia)

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Farkas Róbert

Mozart idejében udvari bálokon, mulatságokon még táncolták a menüettet, de 100-150 évvel később vajon miért születtek újabb és újabb menüettek, ráadásul olyan szerzőktől, mint Bizet, Debussy vagy Ravel?

Sajátos módon hármójuk közül épp a legfiatalabb, Ravel esetében a legvilágosabb a motiváció. Az eredetileg zongorára írt Couperin sírja című kompozíció a szerző szándéka szerint "hódolat a 18. század francia zenéjének". A darab Ravel által készített zenekari változatát 1920-ban mutatták be, Párizsban. Érdemes felidézni, hogy amikor a zeneszerző 1932-ben Budapesten járt, hogy egy műveiből összeállított zenekari koncert egyik számában vezényeljen is, az est a Couperin sírjával kezdődött. A hangverseny után Ravel interjút adott a Magyarság című lapnak: "Először vagyok itt Budapesten - mondta mély sajnálkozással -, de már gyakran átutaztam fővárosukon. Ismerem a magyar zenét és Dohnányit, Kodályt, Bartókot nagyra becsülöm. A modern zene el sem képzelhető a magyarok erős szerepe nélküli." Biztosra vehetjük, hogy Ravel részéről ez nem puszta udvariasság volt.
A menüett franciaországi "késő-virágzásának" másik példájára egy ifjúkori Debussy-darabban csodálkozhatunk rá. A Kis szvit eredetileg szintén zongoradarabnak készült, négy kézre. A zenekari változat, melyet Debussy egyik kollégája, Paul Henri Büsser készítette el, igazi hangversenytermi sikerdarabbá vált.
Bizet finom rajzolatú színházi kísérőzenéjéből (Az arles-i lány) több szvitszerű kompozíció is kialakítható volna, maga a zeneszerző végül "csak" egyet állított össze, de ebből sem hiányozhatott a menüett. Talán a zene aranykora iránti nosztalgia az oka annak, hogy amikor Bizet halála után egy második szvitet is összeállított a Carmen recitativóit megkomponáló Ernest Guiraud, a tételek között egy újabb menüett talált helyet magának.

Claude Achille Debussy: Petite suite - Kis szvit
Az eredetileg négykezes zongoradarab (1886-89) rendkívüli népszerűségét jelzi, hogy már Debussy korában is számtalan átiratban terjedt és játszották. 1907-ben zenekari változat is készült belőle, Henri Büsser munkája.

Maurice Ravel: Couperin sírja (Le Tombeau de Couperin)
Ravel 1917-ben írta "Couperin emlékezete" című hattételes zongoraciklusát. Az eredetileg barokk utánérzésnek, finom és szellemes stílusgyakorlatnak készülő darab a háború éveiben komoly tartalmat kapott: Ravel, aki egy ideig maga is a hadseregben szolgált, hősi halált halt barátai emlékének szentelte a francia csembaló muzsika hőskorát felidéző zongoraciklust. Vajon a stílusjátékon a hősökre való emlékezésen túl mennyiben motiválta Ravelt a megidézett François Couperin személye és művészete? "A hódolat valójában nem annyira magának Couperinnek, mint inkább a 18. század francia zenéjének szól" - válaszolta meg a kérdést Ravel. Az eredeti cím "tombeau" szava nem csak sírt, hanem síremléket is jelent, így az "hommage", a tiszteletadás szinonimájaként is értelmezhető. A "Fúga" és a "Toccata" című tételek kihagyásával kis zenekarra meghangszerelt változatot 1920-ban mutatták be Párizsban. A "Prelude" a barokk előjátékok egyenletes mozgását és kiegyensúlyozott nyugalmát idézi fel. A "Forlane" régi olasz tánc, amelynek ritmikája a gigue-ével rokon. A "Menuet" eredeti barokk mintát követ, míg a "Rigaudon" középrésze a polka ritmusát imitálja. A meghangszerelt zongoratételekkel kapcsolatban úgy emlékezett Ravel, hogy már a komponálás kezdetén hallani vélt bizonyos zenekari hangszíneket, elsősorban az oboáét.

Georges Bizet: Az arles-i lány
Léon Carvalho, a párizsi Vaudeville-színház igazgatója megbízta Bizet-t, hogy írjon színpadi kísérőzenét Alphonse Daudet L'Arlésienne című dramatizált elbeszéléséhez. A színház szűkös anyagi helyzete nem tette lehetővé nagyobb együttes alkalmazását, így a zeneszerzőnek be kellett érnie huszonhat muzsikussal. Bizet ezt a minimális együttest mesteri ökonómiával használta fel művéhez és nem kevesebb, mint - a néhány ütemes hangulatképektől a nagyobb léptékű közzenékig - 27 tételt komponált meg. A zeneszerző maga is részt előadóként a színdarab premierjén, harmóniumon játszott. A bemutató után (1872) azonban Bizet nyomban hozzálátott, hogy a darabot áthangszerelje nagyzenekarra. Így keletkezett a négy tételből álló I. szvit, amely hangversenydarabként hatalmas sikert aratott. A kísérőzene további részleteiből - Bizet halála után - Ernest Guiraud állított össze egy második sorozatot. A kísérőzenében Bizet népies hangvételű melódiákat, valamint három olyan dallamot is felhasznált, melyeket egy 1864-ben megjelent népdalgyűjteményből választott ki.

Az előadásainkra megváltott jegyeket a vásárlás helyszínén visszaválthatják,
a bérletvásárlóinknak másik hangversenyt tudunk felkínálni a személyesen nem látogatható előadásaink helyett.

Előadások
ALKOTÓK, SZEREPOSZTÁS

Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Farkas Róbert

Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×