Wass Albert nyomán

Tizenhárom almafa

Dráma

TOVÁBB A JEGYVÁSÁRLÁSRA
Videó bezárása

Trianoni utótörténet Wass Albert művei, valamint korabeli dokumentumszövegek alapján

A trianoni békediktátum országcsonkolással járó fantomfájdalma még ma is érezteti hatását. A korábbi világrend visszaállítása után vágyakozó magyarság egy újabb háború véradósságát megfizetve volt kénytelen rádöbbenni arra, hogy ha történelmi egyensúly létezik is, az csak a győztesek szempontjait tükrözi. Ami pedig ezt felülírja, az nem más, mint a szülőföldön való megmaradás ténye. Ahogy Wass Albert szerint a Jóisten kezdetben markából hintette szét a székelységet, dolgos és konok embereket szórva a földnek egy szegletére, úgy lesz időtlenné az a jelenlét is, mely egy nép örökkévalóságát szavatolja.

Ezt a tényt hivatott bemutatni előadásunk is, mely Trianont több szempontból megvilágítva, az első világháborútól napjainkig tartó időszakot veszi górcső alá. Ezen belül Wass Albert Tizenhárom almafa című kisregénye lenne az a kiindulópont, mely a túlélés eszméjét a székelység állhatatos, néha keserű, időnként jóízű, de mindig zsigerből fakadó humorára alapozza. A békediktátum fogalma, a határok újra mozdításának esetlegessége – a magyar ember még a hátizsákjában is saját határait cipeli, vagy ha ki sem mozdul lakóhelyéről életében, több ország polgára is lehet – egy száz éve tartó önellentmondás. S ugyanúgy, ahogy a béke és a diktátum, mint szavak egymásnak feszülnek, szemben állnak azok a népek, azok a semmiről sem tehető, ide-oda lökött családok is, melyek egy ilyen döntést elviselni kényszerültek és kényszerülnek.

Trianon nem egy történelmi adat vagy címszó, hanem egy történeti időívet kifeszítő közérzet. Ebben viszont emberek élnek, magyarok, románok, szászok, és sorolhatnánk, hiszen a Kárpát-medencét lakó népek térképe nem vizsgálható egy adok-kapok viszonyrendszer kisebb-nagyobb harcai nélkül. Mert: „Vannak vidékek” írja Kányádi Sándor, s ezek a vidékek máig, valamiféle szívbéli, benső kis országokká alakultak.

„Trianon” – állandó megszállás egy állandó szabadságharc tükrében. Mozgó föld a kiszámíthatatlan időben. Ami viszont állandó ezen a földön, az egy nép, esetünkben a magyar, vagy a székely, aki éppen itt lakik. Aki itt él már egy jó ideje, és itt is fog élni, mert számára a létezés maga a hely. Történelemtől, időtől, történelmi időtől függetlenül.

A korabeli dokumentumok, levéltári adatok, valamint Wass Albert Tizenhárom almafa című regénye alapján írt szövegkönyv alapként szolgál egy olyan előadás színreviteléhez, melynek célja egy „nagy világrendben” állhatatosan tovább élő kis nép harcának és életre ítéltségének a bemutatása.

Előadások
NOV.
7
Szo
15:00
Tizenhárom almafa
Nemzeti Nagyszínpad
Több mint 5 jegy
 
NOV.
8
V
18:00
Tizenhárom almafa
Nemzeti Nagyszínpad
Több mint 5 jegy
 
NOV.
9
H
18:00
Tizenhárom almafa
Nemzeti Nagyszínpad
Több mint 5 jegy
 
NOV.
10
K
15:00
Tizenhárom almafa
Nemzeti Nagyszínpad
Több mint 5 jegy
 
ALKOTÓK, SZEREPOSZTÁS
Rendező: Vidnyánszky Attila

Táncos Csuda Mózes: Szarvas József
Rozál: Tóth Auguszta
Kicsi Mózsi: Andirkó Mikes / Harasztosi Lóránt
Kincső: Simon Klára Mária / Kiss Johanna
Jegyző, Henry ezredes, Clemenceau: Bakos-Kiss Gábor
Mendi: Bodrogi Gyula
Sipkás (felvételről): † Csurka László
Magyar tiszt , Hadapród: Farkas Dénes
Birtalan: Herczegh Péter
gróf Teleki Pál: Horváth Lajos Ottó
gróf Wass Albert: Kristán Attila
Pesti hölgy: Koncz Andrea m.v.
Bőrkabátos: Kovács S. József
Asszony: Nagy Mari
Rádióbemondó: Rácz József
gróf Apponyi Albert: Rátóti Zoltán
gróf Csáky István: Rubold Ödön
Szakaszvezető: Szabó Sebestyén László
Tábori pap: Tóth László
Vitális: Tóth Tibor m.v.
Román tiszt: Wischer Johann m.v.

Az Ön böngészője elavult

Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST

×